Az 1952 és 1960 között mûködõ Magyar Autonóm Tartomány olyan volt, mint egy kulturális üvegház. A MAT-ban otthon érezhette magát a többségben élõ magyar közösség, mivel az oktatási és kulturális intézmények, színházak, mûvelõdési házak és néptánc csoportok kiemelkedõ szerepet játszottak a magyar/székely identitástudat megõrzésében, annak ellenére, hogy ezeket a kommunista ideológiai sémák alapján mûködtették. Az átlag székely ember úgy élte meg a Magyar Autonóm Tartományt, mint valamilyen természetes állapotot. Ha nem is tetszett neki ez a Sztálin közremûködésével nyert „autonómia”, logikusnak és jogosnak tartotta a kétnyelvûséget, a magyarok részvételét a közigazgatásban, az érvényesülési lehetõségeket. Az osztályharc durva és embertelen voltát elítélte, de azt is látta, hogy az a „szocialista” világ, ami Székelyföldön épül, elfogadhatóbb és kevésbé idegen számára, ha anyanyelvén szólítja meg.