Vissza!

Ignácz Rózsa: Rézpénz

Egy vándor magyar színtársulat erdélyi útján keresztül mutatja be a szerzõ a román hatalom alatt vergõdõ Erdélyt. A fiatal színésznõ megfigyeléseit a meseszövésben juttatja érvényre és szélesíti ki az új erdélyi társadalom plasztikus írói rajzává a Rézpénzben (1938) Eleven kifejezõ képessége átsegíti a nehézségeken, ura marad tárgyának mindvégig, ha torzón adja is át olvasóinak. A tárgy természetébõl adódik, következik, hogy elgondolkoztató torzó marad a regény" - írja méltatása elsõ részében Debreczeny Lili. Torzó marad, mert az írónõ kortársszemlélete "kihasít egy eleven húsdarabot Erdély akkori életébõl, olyan darabot, amely többfelé ágazó idegekkel kapcsolódott az egész testhez, amely maga is forrong, alakul szemünk láttára, akár valóságot, akár mint regénytémát tekintjük"(13).

A címül választott rézpénz zörgésébõl, melyet a havasi boszorkány átlyukasztva összetûzött, kihallatszik az erdélyi magyarság és románság tárgyilagosan megírt közös sorsküzdelme a betelepedett, hódító regátiakkal. "Az olvasó lelkében továbbhangzó jajkiáltás a regény, az erdélyi magyar mûvészet és kisebbségi sors megoldatlan problémájának jajszava" (Bertalan István)