Vissza!

Ignácz Rózsa: Urak, úrfiak I-II.

Az írónõ egyik legérdekesebb, legizgalmasabb mûvét tartja kezében az olvasó. Az Urak, úrfiak nagyszabásû társadalmi tabló a két világháború közötti Magyarországról s két nemzedék harcáról, útkeresésérõl. A mû középpontjában az Erdélybõl áttelepült fiatal értelmiségiek állanak, akiknek kétszeresen is új világban kell újrakezdeniük életüket, kegyetlenül nehéz körülmények között. „Az Urak, úrfiak az ezer diagnózis regénye. Vannak elakadó vagy elszakasztott idõk, lecsapolt vagy kiszikkadó korok, amikor nem is gyõzik aztán az efféle diagnózisokat egyenként kiszûrni, kiállítani, megfogalmazni; együvé tartozásuk szövevénye a különben is különbözés a történetírás s a szépliteratúra módszerei között az, ahogyan alapcéljaik szerint ehhez a bozóthoz, sûrûséghez viszonyulniuk kell. Ignácz Rózsa írói szándéka adott távlatából ez a diagnózis-elõállítás nem is lehetett más jellegû, mint a meggondolkodtató eligazítás, az összefüggések jelzése, a társadalmi, erkölcsi vonatkozásoknál emelkedetten politikusabb tisztázás. Mégis ott van, a megíró tehetségének és tisztánlátásának „jutalomjátéka”-képpen, hogy összhatásában hatalmasan, kiterjedten több ez így az „olvasmánynál”. Ezért lehet az ezer (külön meg se nevezett) diagnózis tárháza.” (Lászlóffy Aladár)