Ignácz
Rózsa: A vádlott
Történelmi fontosságú ez a könyv,
mint Balzac mûvei a korról, melyben élt, s melyekrõl
Engels mondta, hogy fontosabb adalékok Balzac koráról,
mint bármi egyéb, amit történész leírhatott.
Anyám nem minden kollégája fog lekesedni érte, mert
A vádlott megszégyenítõ bizonyítéka
az abszolút írói ellenállás lehetõségének
egy olyan korban, melyrõl még ma is sokan azt mondják,
hogy »nem lehetett áttekinteni«.
(Makkai Ádám)
A vádlott a tisztánlátás lehetõségének
bizonyítéka abból a korból, amelynek mûködését,
indítékait jórészt még ma is homály
fedi. Ignácz Rózsa "nem fut el az ördögivé
sûrûsödött anyag elõl, hanem az egyre edzettebbé
váló szellem energiájával bátran szembefordul
vele. Miközben úgy látszik, mindent elveszített, valójában
csatát nyer. Éppen a teljes lelki, szellemi reménytelenség
részleges közidejében emeli a mércét az egyetemes
emberi, az örök remény birodalmába... A regény
külön érdeme, hogy szinkronban készült a szörnyû
idõvel; nem utólagosan emlékszik az író,
hanem azzal dolgozik, amit ott és akkor látott. Nem befolyásolja
semmiféle 'igazodási kényszer', nem kacsint jobbra-balra,
ismeri hõsei törvényeit, megítél és
nem elítél..." (Jókai Anna)